Olyan világban élünk, amelyben szinte képtelenek vagyunk önmagunkkal lenni. Mindenhol, mindenhonnan emberek vesznek körül minket, legyen szó munkáról, közösségi médiáról, vagy éppen egy kávézóról. Egyre többen érezzük azt a kényszert, hogy folyamatosan részt kell vennünk valamiben, elérhetőnek kell lennünk, vagy éppen produktívnak kell mutatkoznunk mások előtt. De mi történik akkor, ha kicsit lecsendesítjük ezt a zajt, és megtanuljuk élvezni az időt, amit végre csak magunkkal tölthetünk? Sokan nem is sejtik, hogy ez a szuper képesség kulcsfontosságú lehet a boldog élethez.
Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal
Imádom az őszt. Nem azért mert ilyenkor ki lehet dekorálni mindeféle tökfélével meg kamufalevéllel a lakást. Egyáltalán nem dekorálom az otthonom, szerintem felesleges és környezetszennyező. Ráadásul idegesít is a sok kacat. Azért szeretem annyira, mert ilyenkor még azt a kevés időt is, amit emberekre fordítok, visszahúzom magamnak. Nincs is jobb egyedül lenni, áttekinteni a mögöttünk álló időszakot, és tartani némi önreflexiót. Egyedül élni jó, egyedül lenni jó. Magammal lenni jó. Inkább az a furcsa, hogy manapság mennyire elfelejtettük jól érezni magunkat a bőrünkben. Folyamatosan párkapcsolatból párkapcsolatba menekülünk, buliról bulira járunk, és mindent csinálunk csak magunkba ne kelljen nézni. Mivel azt tapasztalom, hogy az egyedüllét képességét nagyon sokan nem tudják elsajátítani, kicsit jobban elkezdett érdekelni a téma.
Először is, fontos tisztázni, hogy az egyedüllét és a magány két teljesen különböző dolog. A magány egyfajta kellemetlen érzés, amely abból fakad, hogy nincs senki körülöttünk, akivel kapcsolatot teremthetnénk. Az egyedüllét azonban olyan állapot lehet, amely tudatosan választott, és amely lehetőséget ad arra, hogy mélyebben megismerjük önmagunkat.
Ahogy a pszichológus, Dr. Sherrie Bourg Carter is megfogalmazta: „Az egyedüllét lehetőséget ad arra, hogy elcsendesedjünk, újraértelmezzük céljainkat, és egyensúlyt teremtsünk az életünkben.” Dr. Carter szerint a saját társaságunk élvezete olyan készség, amelyet ugyanúgy fejleszteni kell, mint bármely más képességet, de az eredménye messze meghaladhatja az erőfeszítéseket.
Miért félünk az egyedülléttől?
De vizsgáljuk meg kicsit, miért is olyan félelmetes sokak számára az, hogy egedül legyenek. Az egyedüllét iránti félelem mélyen beleivódott az emberi természetbe. Ha az evolúciós pszichológia szemszögéből nézzük, az emberek régen társas lényekként éltek, és az egyedüllét kockázatot jelentett – a közösség volt a biztonság forrása. Ez egy magyarázat lehet arra, miért is tartjuk annyira ördögtől valónak a dolgot. Mára azonban az egyedüllét nem életveszélyes, sőt, számos jótékony hatása is van. Dr. Eric Klinenberg pszichológus szerint, (ő még könyvet is írt a témáról) „az egyedüllét az önállóság, az önreflexió és a függetlenség kulcsa.”
A modern világban sokan úgy tekintenek az egyedüllétre, mint egy kihívásra, amely a saját belső világunk elől való menekülést is jelentheti. Rengetegen használnak különféle "menekülési mechanizmusokat" – folyamatosan jelen vannak online, sorozatokat néznek, vagy közösségi eseményeken vesznek részt –, csak azért, hogy elkerüljék azt, hogy szembesülniük kelljen a saját gondolataikkal és érzéseikkel. De mi történne, ha nem menekülnénk el önmagunk elől, hanem szándékosan választanánk az egyedüllétet?
Az önmagaddal töltött idő gyógyító ereje
Egy kutatás szerint amit Csíkszentmihályi végzett, az emberek akkor a legboldogabbak, amikor úgynevezett áramlásban vannak, azaz teljesen belefeledkeznek abba amit csinálnak, és elérnek egyfajta nyugalmi állapotot. Ez a flow-állapot gyakran egyedül is elérhető, például, ha elmerülsz egy jó könyvben, festesz, vagy épp zenét hallgatsz. Az egyedüllét lehetőséget ad arra, hogy fejleszd ezt a belső fókuszt, és új szintre emeld a saját gondolataidat és kreativitásodat.
Ahogy Dr. Bella DePaulo, a kapcsolati szakértő fogalmaz: „Az egyedüllét lehetőséget teremt arra, hogy mélyebben belemerüljünk saját belső világunkba, új perspektívákat fedezzünk fel, és rátaláljunk saját értékeinkre.” Az egyedüllét során időt kapunk arra, hogy olyan kérdéseket tegyünk fel magunknak, amikre talán már régóta nem adtunk választ.
Hogyan kezdj hozzá az egyedülléthez?
Az első lépés az, hogy tudatosan teremts időt az egyedüllétre a mindennapjaidban.
Kezdj el kialakítani egy olyan rutint, amely során legalább napi 10-15 percet önmagadra szánsz. Ez lehet akár egy rövid séta, meditáció, vagy egyszerűen csak egy csendes pillanat a kedvenc kávéd mellett.
Kezdd kicsiben, ne akarj azonnal órákra elszigetelődni a világtól, különösen, ha eleinte kényelmetlennek érzed a saját gondolataiddal való foglalkozást. Fontos, hogy türelmes légy önmagaddal és elengedd az ítélkezést. „A fejlődés lassú folyamat, de minden apró lépés közelebb visz az önelfogadáshoz és az önismerethez” – mondja Dr. Kristin Neff, aki az önszeretet és az önelfogadás elismert kutatója.
Miért nagy ajándék, ha megtanulod szeretni az egyedüllétet?
Az önmagaddal töltött idő megerősíti a belső biztonságodat, és segít abban, hogy a saját értékeid alapján élj, ne pedig mások elvárásai szerint. Amikor megtanulod, hogyan legyél boldog a saját társaságodban, kevésbé leszel kiszolgáltatva mások jóváhagyásának, és nagyobb szabadságot nyersz az életben.
Amint megtanulod szeretni az egyedüllétet, jobban fogod értékelni a kapcsolatokat is az életedben. Azok az emberek, akik jól érzik magukat saját társaságukban, magabiztosabbak és kiegyensúlyozottabbak lesznek a társas helyzetekben is.
Ahogy Lao Ce mondta egyszer: „Az, aki megérti önmagát, bölcs, és aki képes egyedül lenni, az valós szabadságot élvez.”
Az egyedüllét olyan képesség, amely mindannyiunk számára elérhető és fejleszthető. Próbáld meg úgy tekinteni az önmagaddal töltött időt, mint egy különleges ajándékot, amely lehetőséget ad arra, hogy mélyebben megértsd, ki vagy valójában. Amint ezt a képességet magadévá teszed, könnyebben elérhetővé válik számodra a belső béke és az elégedettség, amelyek elengedhetetlen részei egy kiegyensúlyozott és boldog életnek. :)
Kommentare